Kedves hallgatók!
Legutóbbi találkozásunkkor a digitális adatrögzítés forradalmával foglalkoztunk. Az analog kazettákat éppen huszonöt évvel ezelőtt váltotta le a compact disc, azaz a CD. Ez volt az első digitális adathordozó, mely nagy menyiségű és kiváló minőségű tartalom tárolására volt képes. A CD, a DVD és a legújabb technológiák, a Blu Ray és a HD DVD azonban mára egyaránt elavulttá váltak, hiszen egy pendrive, vagy egy mp3 lejátszó alkalmas zenéink, filmjeink, dokumenumaink rögzítésére, tárolására és bármikori lejátszására.
Sőt: az interneten ingyen készíthetünk magunknak RSS honlapot (tárhelyet is kapunk hozzá), a közösségi megosztó oldalak, a YouTube és a Flickr pedig szintén alkalmasak arra, hogy feltöltsük és bárhol hozzáférhetővé tegyük digitális tulajdonainkat. Ennek ellenére a nagy világcégek, pl. a Sony folyamatosan harcolnak az új idők új technológiái ellen: a PSP konzol speciális tárolóegysége, az UMD és a szinte hetente frissített firmware is erről tanuskodik.
A jövő (sokunknak már a jelen) tehát az online adattárolás kora, amikor sem DVD-t, sem pendriveot nem használunk. Elég egy élő internet kapcsolat és bárhol a világon, bármilyen gépről hozzáférhetünk tartalmainkhoz. Mindez a digitális kulturális élet alakulását is nagyban befolyásolja, hiszen sosem látott módon és sebességgel áramlik az információ a világban. A művészek számára pedig az információ egyenlő az inspirációval.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Egy komoly problémám van az internet- és a digitális kultúra térnyerésével, amellett, hogy rajongok érte. Ha valamit a köztudat vagy az értelmiség vagy a szakma stb újszerűnek könyvel el, akkor akarva-akaratlanul elkezdik nyomni, hogy az új a trendi és aki nem követi automatikusan ész nélkül az új divatot az maradi, hülye, beszűkült lúzer.
Ez tetten érhető, amikor megpróbáljuk összevetni az internetes kommunikációt mondjuk a TV-vel, de itt felfedezhetők a fogyasztók (és a résztvevők) rétegeinek különbségei, tehát nagyjából elfogadható a TV és közönségének korszerűtlen lefestése.
Az viszont az én felfogásom szerint meredek, hogy a HD DVD/Blu-Ray gáz lenne függetlenül attól, hogy legalább az egyik formátum meg fog bukni, ha még eddig nem tette meg. A mindennapok valóban macerásabbak lennének pendrive-ok és mp3 lejátszók nélkül, de attól függetlenül, hogy egy nagyobb flash drive-on komolyabb tartalmat is lehet hordozni, egyszerűen nem összehasonlítható egy HD tartalmat hordozni képes optikai lemez egy pár ezer Ft-os flash drive-val. Oké, lemezzel nehéz vakánykodni a nyakban vagy a kulcstartón, de a sztori kb olyan, mintha azt mondanám, hogy a Suzuki a király, mert lehet vele közlekedni és kevesebbet kell rá költeni, mint egy Ferrarira, ráadásul könnyebben beszerezhető.
A netes adattárolás legitimációja is szvsz legalább ennyire megkérdőjelezhető. Halványan emlékszem a paranoiara, ami a bankszámlák kikényszerítésekor létezett, ma hasonló a netes adattárolás kérdése is, így valószínűleg elcsendesedik ez is majd, de szkeptikus vagyok. Nem azért, mert az ötlet rossz lenne vagy az elv, pusztán azért, mert ahogy kiengedünk valamit a kezeink közül (tehát a saját adattárolónkról), onnantól kezdve megszűnik felette a kontrollunk. Nyilván nincs üldözési mániám, hogy a google-nél az én leveleimet olvassák vagy monitorozzák az IP címeimet stb, mert nyilvánvalóan nem, de a múltkor például lehetett olvasni a google felhasználási feltételei között egy félreérthető mondatot, amire a Webisztán rá is repült, csak most nem találom a posztot. A Flickr dettó ugyanez. Amikor regisztráltam valszeg az apró betűben el volt rejtve, hogy bár korlátlan a tárhely, de a free verzióban csak a legfrissebb 200 képemet hajlandó megmutatni. Ez nekem 201-nél tudatosult, tehát ha esetleg nincs backupom, akkor vagy keresztet vetek a képekre vagy fizetek. Fogtam magam és átmentem a picasa-ra, ahol adnak egy gigát és ossza be az ember, de gondolom ott sincs kolbászból a kerítés.
...és akkor még olyanokról szó sincs, hogy mi van akkor, ha spontán polgárháború vagy elemi csapás alakul ki, amikor a hatalom vagy a természet egyszercsak lekapcsolja a netet, amikor én éppen a blogomat akarnám írni vagy tolnám ki a képeket a netes backupomból. Ha megvan az ósdi pendrive-on átszökök a határon és folytatom, ha nem, akkor a történelem átlép felettem. Nyilván ez csak egy teoretikus okoskodás, de Burma kapcsán talán átgondolandó.
Kicsit rövidebben szerintem jó irányba haladnak a dolgok, de kicsit talán több racionalitásra van szükség és meg kéne oldani a multiktól és az államhatalomtól való folytonos függés problémáját.
Ma egyébként a GTS Datanet közölte, hogy Magyar Telekom bácsival karöltve 4 hónapra van szükségük, hogy egy fehérvári belvárosban fekvő lakásba netet fakasszanak. Ezután én nem biztos, hogy rájuk merném bízni akárcsak a számlázást is, nem még az adataimat.
Megjegyzés küldése